Chapter 2

Sziasztok! :) Nagyon köszönöm a kommenteket és a pipákat az első részhez! :) Itt is van az új rész ^^



A hazaérkezésem utáni hét eléggé zsúfoltan telt el. Felkerestem az összes olyan barátomat, akikkel az elmúlt négy évben is tartottam a kapcsolatot.
Három nappal ezelőtt pedig kaptam egy nyári munkát is a 8 Adelaide Street-i Costa Coffee-nál, aminek nagyon örvendek. Már csak azért is, mert még a szüleimmel lakom, de most, hogy lesz munkahelyem, nem kell teljesen rájuk szorulnom anyagilag.
          -Szia Chloe! - köszönt a telefonba Vicky, miután fogadtam hívását.
          -Hola! - szólaltam bele jókedvűen.
          -Hányra kell bemenned dolgozni? - kérdezte.
          -Tízre... - válaszoltam egy sóhaj kíséretében.
          -Ahj, és mikor végzel?
          -Délután négykor - mondtam, miközben a vállfára aggasztott ruháim között kutakodtam.
          -Remek! - hangja egyből vidámabb lett - Arra gondoltam, hogy ötórától mehetnénk moziba... képzeld! Ma vetítik a Vasember 3. részét!
          -Na neee! - állam szinte a padlót súrolta.
Lány létünkre nagy rajongói vagyunk a Vasember filmeknek, na meg imádjuk a főszereplőt, Robert Downey Jr.-t.

A továbbiakban röviden megbeszéltük, hogy mikor és hol találkozunk.
Ahogy bontottam a vonalat, gyorsan magamra kaptam a kiválasztott virágmintás ruhámat, majd kihalásztam a szekrényből egy kötött kardigánt. Azért London nem egyenlő Los Angelessel... itt leginkább esik az eső, bezzeg L.A.-ben... az év legtöbb napján süt a nap.
A telefonom kijelzője 09.27-et mutatott... mivel negyed órát tutira gyalogolnom kell, sietve rohantam a fürdőszobába és elvégeztem teendőimet. Túlzott
sminket sosem szoktam használni, csak szempillaspirált, plusz szájfényt. Az utóbbit beledobtam a barna kis táskámba a telefonom, a pénztálcám és a kulcsaim közé.
Fekete magassarkúmat kikaptam a szekrényem aljáról és lefuttam a földszintre, ahol anya tett-vett.
          -Szia anya! - odasétáltam mögéje, közben felhúztam a cipőmet és nyomtam egy puszit az arcára. Mutatóujjammal belenyúltam a krémszínű masszába, amit szorgosan kavargatott - Nagyon finom! - motyogtam kuncogva.
Anya csak mosolygott és egy fejrázással válaszolt, majd elköszönt.
Lépteim sietősen kopogtak London utcáin... egyszer majdnem el is botlottam egy kiálló csőben figyelmetlenségemben. Már majdnem magamon kacagtam, amikor megérkeztem a Costa elé.
Boldogan löktem be az ajtót, majd a pult mögé lépkedtem.
          -Szia Roxy! - köszöntöttem munkatársamat.
          -Oh, helló... Ch.... - nézett rám összeszorított homlokkal.
          -Chloe - segítettem ki mosolyogva.
          -Áh, igen... sajnálom, csak a fejem teljesen máshol jár - mondta a kávéfőzőt ütögetve - És ez a szar is bedöglött! - panaszkodott egy fokkal hangosabban.
          -Hé, nyugi - kedvesen végig simítottam a hátát, majd bedugtam a konnektorba a kávéfőzőt.
          -Huh... na ez ciki - elkezdett nevetni, majd hirtelen sírni.
          -Mi a baj Roxy? - kérdeztem aggódó tekintettel.
          -Nem akarlak fárasztani a családi ügyeimmel - hátat fordított.
          -Tudom, hogy egyáltalán nem ismerjük egymást, de megbízhatsz bennem! - ezt komolyan is gondoltam.
Fejét lehajtotta tenyereibe... a háta pedig elkezdett rázkódni. Gyorsan előtte termettem és szó nélkül megöleltem... hagytam, hogy kisírja magát a vállamon.
          -A nagyi kómába esett, és kevés az esély, hogy felébred... 81 éves... lehet, hogy le kell kapcsolni a gépekről - öntötte ki a szívét szipogva - Nekem már csak ő maradt! Csak Ő!
 Fél órán keresztül beszélgettem a nehéz sorsú lánnyal, de Henry, a főnök mérgesen szakította félbe lelkizésünket.
Gyorsan lecuccoltam a szekrényembe és átöltöztem a fekete-bordó pincér ruhámba.
A szoknyám a térdemig ért - ez fekete volt - rajta volt még egy világos bordó kötényke zsebekkel. A felső része a szettnek egy sima fekete ing volt bordó csíkokkal. Ahhoz képest elég jó volt...

Két óra munka után muszáj volt leülnöm egy kicsit megpihenni... eszméletlen, hogy mennyi rendelés van így reggelibe.
          -Chloe, jobb, ha felállsz, mert jön a főnök - figyelmeztetett Roxy. Henry egy eléggé hülye főnök... ha valaki le áll egy percre is, már csunyán le is szólja.
Felpattantam, és beálltam a pulthoz.
Nehéz lépteket hallottam jobbról közeledni... Henry szigorú tekintettel végig mért, majd tovább állt. Hurrááá...
          -Uh, basszus... Chloe, kérlek vidd ki ezt a rendelést a hármas asztalhoz - nyomott a kezembe lihegve Roxy egy kis cetlit, azzal el is tűnt.
Négy kávét kellett elkészítenem, ahhoz képest eléggé gyorsan végeztem velük. A négy csészét rápakoltam egy bordó, fehér Costa feliratos tálcára, majd koncentrálva elindultam a hármas asztalhoz.
Egy kicsit szűkös volt a hely, ezért az arcom előtt próbáltam zsonglőrködni a tálcával.
Ahogy megláttam az asztalt, elkezdtem letenni a vendégek elé a kávét.
          -Hé! Szia Chloe! - köszönt egy ismerős hang eléggé hangosan. Ijedtemben sikeresen elvétettem első bakimat. Ugyanis a kávé fele - itt felnéztem, hogy megbizonyosodjam a felől, hogy tényleg Ő köszönt? - és igen... George... szóval a kávé fele George ölében kötött ki.
          -Sz-szia George... és, és sajnálom! - idegesen kezdtem el törülgetni a nadrágját. Vér cikiiii...
A másik három srác hangos nevetésben tört ki. Megértem, a helyükben én is röhögnék, de most én vagyok cikis helyzetben és egy csöppnyire sem volt kedvem a kacagásra!
          -H-hagyd csak - George idegesen vette ki a kezemből a rongyot, amivel szorgosan próbáltam úgy ahogy eltűntetni a kávét a fekete nadrágjáról. Hála Istennek, hogy fekete nadrágja volt!
          -George majma leforrázódott - szólalt meg az egyik srác röhögve.
          -Kussoljatok már! - hangja mérges volt, de ugyanakkor egy halvány mosoly is kiült az arcára, ami egy cseppet összezavart - Chloe, hagyd csak, elintézem! - nézett rám meleg, barna szemeivel.
Egy ideig csak néztük egymást, majd bólintottam.
          -Hozok egy másik kávét - mondtam egy nagy sóhaj után.
          -Ki ez a lány? Ismered? - kérdezték a barátai, miután pár lépésnyi távolságra voltam tőlük.
          -A szomszédom, és egyben a húgom barátnője - halkan még hallottam George dörmögő válaszát.
Roxy észre vette idegességemet, és egyből rá kérdezett, hogy mi a baj, majd gyorsan elmeséltem neki, miközben George kávéját készítettem.
          -A Union J-ből George a szomszédod? - nézett nagyot - Nem vagyok fanatikus rajongó, de azért meg kell hagyni, hogy jó a hangjuk... - Roxy mosolyogva mellém lépett - Nekem az a fekete hajúval szembeni srác tetszik... olyan tipikus szépfiús a kinézete, azt hiszem Josh-nak hívják...
          -A többieket hogy hívják? - kérdeztem.
          -Chloe, Roxy! Nem lazsálunk! - sietett el mellettünk tapsolva Henry.
Mivel a kávé készen volt, óvatosan kivittem Georgenak.
          -Most oda figyelek! - mondtam egy halk kacajjal, miközben erősen szorítottam a csészét.
          -Felejtsük el... igaz, hogy oltári forró volt, de huh... kibírtam - rám mosolygott.
          -Okééé... esetleg bemutatsz a csinos pincérkének, aki leforrázta a majm....
          -Josh! - szólta le barátját nevetve a bozontos hajú - Szóval... akkor ez a nagy szájú lenne Jo...
          -Josh Cuthbert! - lassan felállt és kezet nyújtott. Gyorsan beletörültem tenyereimet a kötényembe, majd kezet ráztam vele, miután én is elmotyogtam a nevemet.
          -Jaymi Hensley - mivel a szőke srác az asztal szélénél ült, felállt és megölelt. Kicsit furán fogadtam ezt a meleg köszöntést, de ugyanakkor jól is esett.
          -JJ Hamblett jelen! - egy nagy mosollyal az arcán felállt, de nem nyújtotta a kezét, hanem átverekedte magát Joshon és ő is megölelt. Hűhaaa...
          -Amúgy én is itt dolgoztam anno - szólalt meg végül George.
          -Tényleg? És Henry akkor is ilyen... durcás volt? - kérdeztem halkan. Amúgy kicsit sem volt nehéz elképzelni Georgeot egy ilyen pincér ruhában.
          -Pff... ne is mond... de akkor gondolom sokat nem változott...
          -Nem nagyon...
Roxy állt meg mellettem.
          -Légyszi segíts, mert kicsit nehéz egyedül - súgta a fülembe, majd el is tűnt.
          -Na jó, srácok, nekem mennem kell... és mégegyszer George, sajnálom - néztem rá bűnbánóan.
          -Mondtam már, felejtsük el - kacsintott rám mosolyogva.
          -Remek! - azzal elmentem.

Fél óra után még a négy srác a hármas asztalnál ült. Pont, amikor néhány poharat mosogattam el, George elindult felém, a pulthoz.
          -A számlát, legyen szíves - viccelődött fülig érő vigyorral.
          -Kimentem volna - mondtam, miközben elzártam a csapot és megtörültem a vizes kezeimet. Közben a kasszánál beüttem a négy kávé árát, amit George mondott be, mivel én még nem tudom kívűlről az összes itóka árát.
          -3,65 font lesz - montam be az összeget a számokról felnézve a szemébe.
A pénztálcájában kezdett kutakodni, majd a kezembe nyomott 5 fontot.
          -Nem ennyit kell fizetned - tájékoztattam fel folytonos mosolygással.
          -Tudom... a többi maradjon csak borravalónak - kacsintott.
          -De ez sok, nem fogadhatom el - toltam vissza a felém nyúló kezét.
          -Chloe... kérlek! - nézett komolyan.
Végül megadtam magamat és elfogadtam a pénzt, majd megköszöntem, pedig még én kellene fizetnem egy nadrág tisztítást neki.
Pár másodperc után mosolyogva elköszönt és az ajtónál álló barátaihoz ballagott.
          -Szia Chloeee! - köszönt hangosan a három J.
Nevetve integettem nekik, majd folytattam a mosogatást.
          -Ki volt ez a srác? - kérdezte egy gúnytól csöpögő férfi hang.
          -Logan... t-te mit keresel itt? - néztem megszeppenve a srácra.

Mivel szeretem a BTR-t is, ezért egy kicsit őket is beveszem a sztoriba :P *hirtelen jött ötlet* :D